A legjobb börtön

- Igen, a tornyot elkészítettük - mondta az elsõ altheán.
- Helyes - mosolygott a második altheán -, tehát minden kész, jöhet a fogoly?
- Igen.
- Biztos, hogy jól érzi majd magát és nem fog bánkódni és meghalni?
- Biztos - válaszolt az elsõ altheán. - Nem fogja rosszul érezni magát. Sokáig épült a torony, így volt alkalmam tanulmányozni ezt a teremtményt. Olyan tökéletesre formáltuk tartózkodási helyét, amilyenre csak lehet.
- Úgy hiszem… - a második altheán kissé megborzongott - Úgy hiszem, hogy ez a tervezés nem egyszerûen tervezés, hiszen a börtön gondolata…
Megint megborzongott.
- Értelek - mondta a másik -, ilyesmivel közülünk eddig senki sem foglalkozott. Egy embertársunk bezárásának gondolata förtelmes és visszariasztó. Ezt a teremtmény maga is megállapította…
- Nem szabad engednünk, hogy szabadon járhasson.
- Nem szabad. Sõt, lehetetlen. Hiszen gyilkos. Három embertársunkat megölte, mielõtt megfékeztük.
A második altheán megint összerázkódott, mintha rosszullét kerülgetné.
- De hát miért? - kérdezte. - Miféle lény ez, te jóságos isten? Honnan jött? Mit keresett itt?
- Oh - mondta az elsõ -, mindezt most akarod kideríteni? Lásd be, hogy nem tudunk válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy tíztagú társaság fedezte fel egyik reggel. Megpróbáltak beszélni vele. S mit gondolsz, hogyan válaszolt?
- Hallottam. Teljes erõvel rájuk támadt s ütni kezdte õket.
- Pontosan. Teljesen érthetetlen és indokolatlan támadás. Harminc generáció óta az elsõ gyilkosság! Borzalmas!
- Aztán?...
- Elkaptuk. Semmilyen kapcsolatot nem tudtunk vele teremteni. Semmit. Most azt eszi, amit kap, besötétedéskor lefekszik, világosodáskor felkel. Nem tudtunk meg róla semmit, de egy valamiben biztosak lehetünk. Nagyon veszélyes.
- Igen - mormolta a második altheán.
- Nagyon veszélyes. Zár alatt kell tartanunk. Természetesen nem akarunk neki fájdalmat okozni, ezért a börtönét a legbiztonságosabbra építettük ugyan, de arról is gondoskodtunk, hogy lehetõleg kényelmes legyen. Nyugodtan mondhatom, hogy jó munkát végeztünk.
- Figyelj ide - mondta a másik -, lehet, hogy én túl érzékeny vagyok. Lehet. De biztos, hogy sohasem tud megszökni?
- Igen.
- Miért?
Az elsõ altheán felsóhajtott.
- A torony százharminc láb magas. Ha onnan leesik valaki, az végzetes. Igaz?
- Kétségtelen.
- A rab lakrésze a torony csúcsán van, a csúcs szélesebb az alapnál, a falak befelé lejtenek, nagyon simák, tehát rajtuk lemászni teljesen lehetetlen.
- És nem tud ott lejönni, ahol felviszik?
- Semmi lehetõsége. A rabot pneumatikus csõ szállítja fel a lakrészébe. Ugyanezen a csövön kapja az élelmet is. A toronyba csak ezen a csövön lehet bejutni, és csak fönt, a csõ végénél lehet kiugrani. Az ételmaradékot és a megunt tárgyakat oldalt kidobhatja.
- Biztosnak látszik… - mondta a második altheán.
- Biztos is. A torony tökéletes.
- Igen, úgy látszik. Azt hiszem, hogy ebben nincs semmi kegyetlenség. De azért… Mondd csak, mikor szállítják fel a rabot a toronyba? Készen van minden a befogadására?
- Készen van. Már indulhatunk is. Talán tudunk vele beszélni néhány szót. Nem akarsz velem jönni?
Csendesen odaballagtak az elsõ altheán motorkocsijához és csendesen a városba hajtottak. A torony valóban feltûnõ épület volt méreteiben és arányaiban is. Kiszálltak a motorkocsiból, várakoztak. Rövid idõ múlva nagyobb motoros jármû bukkant elõ, a toronyhoz gördült és megállt az alapzatnál. A jármûbõl három altheán õr lépett ki, utánuk pedig a fogoly. Végtagjait biztonságosan megláncolták.
- Látod - mondta az elsõ altheán -, így teszik be a csõbe. A bilincsekhez a kulcsot a lakrészében megtalálja.
- Világos.
- Mindent gondosan kiterveltünk - magyarázta az elsõ. - Nem szeretnék dicsekedni, de a legapróbb részletig mindent átgondoltunk.
Közben az õrök a rabot betették a csõbe, a talapzatnál készített rekeszbe. Amikor benne volt, az ajtót gondosan bezárták és egyikük megnyomott egy gombot. A három altheán õr néhány másodpercig várakozott; míg a vörös lámpa azt nem mutatta, hogy a fogoly belépett a lakrészébe. Ezután visszabaktattak motoros jármûvükhöz és elhajtottak az úton.
- Akár el is mehetnénk - mondta az elsõ altheán -, de szeretném megvárni és látni, hogy ledobja-e a bilincseket? De ha te nem…
- De igen. Nagyon érdekel. Ilyesmit nem láthatunk minden nap.
Vártak. Néhány perc múlva egy bilincs hasította át a levegõt és ólmos puffanással a földre esett, húsz yardnyira a két altheántól.
- Oh… - szólt az elsõ - megtalálta a kulcsot.
Néhány pillanattal késõbb a második bilincs következett, ezt meg a kulcsok követték. Ezután a fogoly odasétált a torony széléhez, kihajolt a korláton és lebámult rájuk.
- Félelmetes - mondta a második altheán. - De jó, hogy nem tud megszökni.
A fogoly hosszú percekig komolyan figyelte õket. Aztán felmászott a korlátra, kiterjesztette a szárnyát és felrepült az égbe.


Fordította: Fehérvári Mihály (megjelent: Népszava Évkönyv, 1983)

Copyright © Lawrence Block, 1959

(az eredeti novella, Make a Prison címmel a Science Fiction Stories magazin 1959. januári számában jelent meg)


vissza