A lámpán kigyúlt a zöld fény. Áthajtott a keresztezõdésen, majd csatornát készült váltani. De amikor a hangolóhoz nyúlt, nem történt semmi, mire rájött, hogy nem a rádió, hanem a CD-játszó szól, és egy hangoskönyvet hallgat. Méghozzá nyulakról.

Ez már csak így van a kölcsönzõi autókkal. Minden alkalommal más-más modellt kap az ember, és mire hozzászokik, beállítja a sebességtartó automatikát és a háttámlát, már vissza is kell adni. Ennek a kocsinak az utolsó birtokosa nyilván rájött, hogyan kell használni a CD-játszót, de arról elfeledkezett, hogy kivegye belõle a lemezt.

Keller tehát ráhangolódott a nyulak történetére. Eleinte ki akarta kapcsolni, de a forgalom és a közelgõ balkanyar elvonta a figyelmét, s mire elrendezõdött minden, már kifejezetten érdekelte, amit hallott.

Rájött, hogy ez egy mese, amiben a nyulak a beszélgetés mellett komoly filozófiai gondolatokat vitattak meg, ami meglehetõsen szokatlan volt egy ugrándozó, réparágcsáló népségtõl. Valójában az egész egy allegória volt, amiben a nyulak az embereket képviselték. Ettõl még persze nyuszik maradtak, és Kellert egyre inkább érdekelte az életben maradásuk. Amikor egyikük csapdába esett, kifejezetten aggódni kezdett érte, és csak akkor tudott teljesen fellélegezni, amikor a kis állat társai az eszüket és fogukat használva kiszabadították.

A Rumsey Road-nál balra kellett fordulnia, amit kis híján elkerült. Végül persze sikerült, mialatt a Williwaw nevû nyuszi a salátatermesztés hibáiról elmélkedett a keresletoldali közgazdaságszemlélet vonatkozásában. Keller ezt igen érdekesnek tartotta, azonban feltûnt a színen pár fegyveres fickó is, így Williwaw-nak be kellett fejezni az eszmefuttatást, ha nem akarta a fazékban végezni…

Ott volt a ház, fehéren, sötétzöld sövénnyel; egy háború elõtti építmény a hosszú felhajtó végén álló garázsra szerelt kosárpalánkkal. Keller megkerülte a tömböt, és leparkolt egy olyan helyen, ahol a lehetõ legkisebb feltûnést keltette. Leállította a motort, de úgy fordította a kulcsot, hogy legalább a rádiót tudja hallgatni. Vagyis, ebben az esetben a CD-t, ahol Williwaw épp szorult helyzetben volt.

A fehérre festett, favázas épület oldalsó ajtaja kinyílt és két gyerek szaladt ki rajta a felhajtón át a garázshoz; õket anyjuk követte, aki szürke tréningnadrágot és egy University of Southern Michigan feliratú felsõt viselt. A garázsajtó felgördült, és egy japán terepjáró hajtott ki rajta, majd a Rumsey Road-ra fordult. Irány a suli, gondolta Keller. A nõ ruházata alapján nem is készült többre, minthogy eldobja a gyerekeket az iskolába, majd egybõl hazajöjjön.

Vajon a CD-játszó megtartja a jelenlegi pozíciót? Vagy majd újra kell kezdeni az elejérõl? Nehéz kérdés, de muszáj volt vállalni a rizikót. Elfordította a kulcsot, kihúzta, s felsétált az úton, ahonnan a nõ az imént távozott. Nyitva hagyta a garázsajtót – újabb jel arra, hogy gyors visszatérést tervezett –, ami Kellernek külön jól jött, hiszen így könnyebben el tudott rejtõzni. Beállt az árnyékba, az egyik gyerek biciklije mellé, és gondolkodott: néha a nõ, de többnyire Williwaw és hosszú fülû cimborái jártak az eszében.

Tizenöt percen belül vissza is ért, és már kiszállt az autóból, mielõtt meglátta Kellert. Erre nem számított; fogalma se volt arról, hogy férje, aki az ország másik oldalán kényelmesen töltötte az üzleti útját, annyira meg akart már tõle szabadulni, hogy jelentõs összeget is feláldozott e cél érdekében. Mégis félt, földbe gyökerezett lábbal, nyitott szájjal, tágra nyílt szemekkel állt.

Keller gyomorszájon vágta, majd megragadta, és eltörte a nyakát.

Amikor újra az autóban ült és indulni készült, egy pillanatra rossz érzése támadt. Aztán a CD megszólalt, ott, ahol abbamaradt, így nem kellett azon fáradozni, hogy elõre tekerje a megfelelõ helyre. Elõször azt hitte, a nõ arcának képe zavarni fogja, vagy, hogy emlékezetében megmarad, ahogy leengedte és a SUV alá görgette a testet, de alig hagyott el három háztömböt, már újra elmerült a történetben, és a nõ képe halványulni kezdett emlékezetébõl.

Szegény kicsi nyuszik. Remélte, hogy semmi bajuk nem esik.


Fordította: Roboz Gábor

Copyright © Lawrence Block, 2003

(az eredeti novella itt található)

vissza