Barry Forshaw interjúja: Épp most értem haza egy hosszadalmas könyv-turnéról, így elég kimerült vagyok. A regény, amit népszerûsítettem, a Small Town volt, egy szeptember 11. után játszódó, többnézõpontú írás New York-ról. Ezt a fajta könyvet hívják stand-alone-nak, vagy one-off-nak, attól függõen, hogy az óceán melyik oldalán vagyunk. Szerintem ez a legjobb könyvem, s ebben a kritikusok nagy része egyetért, kivéve azokat, akik a túl erõs szexuális tartalom miatt bírálják. Hatások? Nehéz megmondani. Sokfélét olvasok. Igazából sose tartottam valami érdekesnek ezt a kérdést. Végülis kit érdekel? Az írás miatt már kevesebbet olvasok, mint régen, és megtanultam a lelkesedést, vagy annak hiányát valami iránt magamban tartani. A többi mûvészet... Nézek filmeket, bár nem túl gyakran. Koncertekre viszont sûrûbben elmegyek, és a múzeumokat, galériákat is nagyon kedvelem. Mindezt csak azért, mert egyszerûen kedvem van hozzá. Lehet, hogy így vagy úgy ezek is hozzárájulnak írói munkásságomhoz, bár ezt nehezen tudom elképzelni. A legjobb ötleteim egyébként koncerteken támadnak, amikor a figyelmem elvándorol a zenérõl. Hogy szeretettel gondolok-e vissza a korai, kiadatlan munkáimra? Persze, de mégsem vágyom rá, hogy kiadásra kerüljenek - vagy, hogy egyáltalán lássam õket. Ennek ellenére hozzájárultam, hogy a Subterranean Press kihozza a Cinderella Sims-et, ami negyvenvalahány éve $20 Lust-ként jelent meg. Lehet, hogy egy másik regény, a The Trouble with Eden is hasonló sorsra jut. A pénz, tudják, nagy úr. Az erõszak kérdésérõl: hogyan közelítse meg a témát egy író manapság? Szerintem kösse fel, és verje ki belõle a szart is. Nem, de most komolyan, mirõl is beszélünk? Az ember azért ír, hogy örömet szerezzen magának. Ha azon aggódsz, hogy ezt-vagy-azt szeretik-e majd az olvasók, vagy sem, leginkább senkinek sem teszel majd a kedvére. És ha azon meditálsz, milyen lesz az olvasókra gyakorolt hatás, egy idióta vagy. Nem lesz hatásuk. Ezek könyvek, nem többet. Amikor írás közben a potenciális olvasóimra gondolok, a következõ jut eszembe: a legrosszabb, amit tehetek az, hogy megpróbálom kitalálni és teljeseíteni, amit akarnak. Mi jön elõször: a cselekmény vagy a szereplõk? Sose értettem igazán ezt a kérdést. Nem olyan, mintha azt akarnánk tudni, a bankjegy melyik fele értékesebb? A viszonyom a kiadóimmal és a szerkesztõimmel? Szokatlanul jó mindegyikkel, az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Ezzel lehet, hogy egy kisebbség tagja vagyok, de ez a kisebbség nagyon is boldog, nekem elhihetik. A következõ könyvem... dolgozom rajta, a Morrow/HarperCollins pedig 2004 tavaszára tervezi kihozni az Államokban. Hogy mi is lesz ez, azt még pontosan nem tudom. Megtanultam, hogy ez legyen a maximum, amit elmondok, mert mégha tudom is, mi következik, annyi minden változhat az utolsó pillanatban! (a "beszélgetés" eredetije itt található) vissza