A New York államban, 1938-ban született Block az ’50-es, ’60-as években kezdett publikálni olyan ponyva-magazinokban, mint a Guilty, a Trapped és a legendás Manhunt; ezeken kívül pedig a krimitõl a pornó mûfajáig terjedõ puhafedelû könyvek írásába is belekezdett. Egyik legkorábbi regénye, amit már saját nevén publikált, a The Thief Who Couldn't Sleep (1966) volt, melyben megismerhettük Evan Tannert, aki Koreában szerzett fejsérülése folytán képtelen volt aludni, ezért kémkedni kezdett. Tanner a szerzõ több regényében is feltûnt (legutóbb a Tanner on Ice-ban, 1998-ban), de Block rajta kívül más sikeres sorozatokkal is büszkélkedhet. A „Betörõ” könyvei, melyek a Burglars Can't Be Choosers (1977) c. darabbal kezdõdtek, a New York-i antikvárius és tolvaj Bernie Rhodenbarr-ról szólnak, míg a Keller-sorozat, mely egyelõre csak két kötetbõl (Bérgyilkos (1998) és a Hit List (2000)) áll, egy olyan – szintén New York-i – fickó történetét meséli el, aki barátságos, szabadidejében bélyeget gyûjt – amúgy meg bérgyilkos. Ám ezek közül egyik karakter sem ért el akkora sikert, mint Block másik állandó fõhõse, Matthew Scudder, aki elõször Az apák bûnei (1976) c. könyvben bukkant fel; egy alkoholista ex-zsaruról van szó, aki engedély nélküli magánnyomozóvá vedlett. A mûfaj történetének egyik legtöbb díjjal jutalmazott sorozata ez a 15 részes széria, melynek, ha nem is nyert minden tagja valamilyen kitüntetést, szinte az összeset eljutott a jelölésig. (A legfrissebb kötet egyébként a 2001-es Hope to Die.)
Block nem olyan író, aki csak egyetlen mûfajra korlátozta tudását. A korai években több erotikus regénye is napvilágot látott (különféle álnevek alatt), ezeken kívül rengeteg novellát írt, antológiákat szerkesztett, sõt, magáról az írástudományról is kiadott pár könyvet.
A Small Town-nal nagyon jó évet mondhatott magáénak Block (rajongóival együtt), mely az éppenhogy karácsony elõtt boltokba került dupla-kiadásban (Small Town és az Enough Rope – utóbbi egy roppant terjedelmes novelláskötet, mely szinte az egész karrierjét lefedi) csúcsosodott ki.
Úgy tûnik, 2004-ben sincs megállás. Márciusban került boltokba a The Burglar on the Prowl, Block tizedik Bernie Rhodenbarr-regénye, ahol fõhõsünk éppen egy manhattani lakást készül kirabolni, amikor szemtanúja lesz egy nõ megeroszakolásának és meggyilkolásának. Mostanában jött még ki a gazdagon illusztrált Gangsters, Swindlers, Killers, and Thieves: The Lives and Crimes of Fifty American Villains címû kötet, melyben az amerikai történelem hírhedt karakterei, úgymint Jesse James, John Wilkes Booth, Pretty Boy Floyd, Dutch Schultz és "PO8" Black Bart szerepelnek. Eddig az év legnagyobb híre LB számára a januári kitüntetés: õ kapta meg a British Crime Writers' Association elismerését, egy Cartier Gyémánt Tõr Díjat életmûvéért.
Amikor újra kapcsolatba léptem Mr. Block-kal, ezúttal e-mailen keresztül, épp nyeregben volt – szó szerint, a a terepjárójával turnézott az Államokban. Alkalmunk nyílt beszélgetni irodalmi életmûvérõl, New York-hoz való ragaszkodásáról, képregényekrõl és, hát, a korai leszbikus ponyvaregényeirõl.

Kevin Burton Smith: Nos, a Gyémánt Tõr. Elég nagy dolog lehet.

Lawrence Block: Az bizony. Ahogy a hírlevelemben is említettem, a cipõm valószínûleg az életem végéig kitart, ugyanis mióta megkaptam a díjat, a fellegekben járok.

A díj kétségtelenül megérdemelt. Számított arra, hogy megkapja?

A legkevésbé sem – hatalmas meglepetés volt, ugyanis ritkán ítélik oda amerikaiaknak. Én vagyok a harmadik ilyen ember, Ed McBain [1998] és Sara Paretsky [2002] után.

Mikor veheti át magát a Tõrt?

Május 12-én, a londoni Savoy Hotel-ben.

Valahogy mindig úton sikerült elkapnom, nem? Ez az e-mail épp hol találja meg?

A két hónapos amerikai könyvturném közepén, mellyel a The Burglar on the Prowl-t népszerûsítem. Egy gyors dél-kaliforniai hetet leszámítva, az egészet autóval, egész pontosan egy terepjáróval csinálom végig, ugyanis viszek magammal pár kis kiadású, és már nem kapható könyvet is. Az egész országon, legalábbis a keleti felén végigmegyek – St. Louis, Iowa, Alabama, és még néhány ilyen, relatíve nagy város a fõbb állomások. A turné a kiadás napján, március 16-án kezdõdött, és május második hetéig tart. Nem egy tipikus körút, mivel a kétharmadát könyvtári megjelenéseken töltöm, ahol a könyvesboltoknál formálisabb elõadásokat tartok. Van vagy 40 ilyen könyvtár a listán, és eddig nagyon élvezem. Aztán, amikor ennek vége, [feleségemmel] Lynne-nel elrepülünk Londonba a Gyémánt Tõr díjátadóra.

Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam, a The Burglar on the Prowl remekül sikerült, egy újabb csavaros krimi, tele izgalommal és véletlenekkel. El is felejtettem, hogy a Rhodenbarr-könyvek milyen viccesek szoktak lenni. Bernie rajongói szerintem falni fogják.

Remélem is. Az elõrendelések jók, annyira, hogy el kellett indítani a második nyomást, még mielõtt az elsõ egyáltalán boltokba került volna.

Úgy hallom, netes blog-ba (azaz egyfajta naplóba) fogott, hogy a rajongókat folyamatosan tájékoztassa arról, mi történik Önnel.

Így van, ezen az úton próbálok kapcsolatban maradni az olvasókkal; mindig elküldöm az aktuális adagot a [publicista és web-felelõs] Maggie Griffin-nek [akinek a Prowl-t dedikáltam] naponta – kivéve, ha elfelejtem, vagy valami közbejön. Õ pedig frissíti az oldalamon található blog-részleget.

Szórakoztatónak hangzik.

Nos, valójában nem vagyok benne biztos, hogy mindig van mondanivalóm, de egyelõre nagyszerûnek találom ezt a fajta médiumot, legalábbis, míg az újdonság erejeként hat. Maga a tudat, hogy míg én szinte minden nap más hotelból jelentkezem, és mégis ott vagyok, egyfajta összeköttetésben az olvasóimmal – azért nem semmi. Meglátjuk, hogy alakul a továbbiakban.

Úgy hallottam, a legutóbbi „Betörõ” könyv megírása különösen jó idõtöltésnek bizonyult.

Pontosan, tavaly õsszel kezdtem hozzá, Ragdele-ben, Illinois-ban. Remekül szórakoztam az írás közben, és remélem az olvasók is hasonlóan élvezni fogják. Évek óta az egyetlen dolog, amire biztosan számíthatok dedikálások, nyilvános megjelenések alkalmával, az a rajongók „Mikor várható újabb Bernie-könyv?” kérdése.

És a Prowl nem az egyetlen kötet idén, amiben szerepel ez a használtkönyv-kereskedõ, éjszakai rabló, ugye?

Nem bizony. Nem tudom miért, de a sorozat elsõ darabjához, a Burglars Can't Be Choosers-hez nehéz hozzájutni, évekkel ezelõtt kikerült a forgalomból. Végre sikerült visszaszerezni a jogokat, és az Avon nagyjából a keményfedelessel egyidõben hozza ki újra a puhafedeles kiadást is.

Eközben, ahogy hallom, a Small Town is nagyon jól fogy.

Valóban, már hónapok óta kapható a puhafedeles kiadás, és tényleg remekül megy. Felkerült több listára is, és sok olvasó e-mailezett már róla, aminek mindig örülök. Még film is lehet belõle; noha konkrétumokról eddig nem esett szó, a tárgyalások már folynak. Egy független producer akarja felkarolni a projektet, és úgy néz ki, hogy még a forgatókönyvet is én írhatom.

A Small Town-t évekkel ezelõtt olvastam, és lenyûgözött, hogy szinte az egész karrierjét visszaadja ez a könyv. Sikerült a témákat és a karaktereket – jobban mondva, a karaktertípusokat – úgy megválogatni, hogy azok valahogy átfogják a regényíró-éveit.

Azt hiszem, minden szerzõ egy kicsit minden könyvében ezt teszi.

De mivel ezúttal olyan nagy vászonra dolgozott, mindenkit sikerült egyszerre szerepeltetni. Van itt alkoholista magánhekus, sorozatgyilkos – akiket olyan nagyszerûen formál meg – és szenvedõ írók, szexi galléria-tulajdonosok… Ez a New York néha Scudderé, néha meg Bernie-é. De azt hiszem, hogy valójában mindig az Ön New York-járól van szó. Van pár olyan jelenet, amik egyfajta fõhajtások a korai éveinek, amikor erotikus regényeket írt. Biztos vagyok benne, hogy néhány olvasó álla ping-pongot játszik, amikor azokra a szexjelenetekre kerül a sor.

Úgy hallom, sikerült megbírkózniuk velük. Meg is kell. Igazából, a Small Town-t szerencsére remekül fogadták külföldön is – egy érdekes különbséggel: ott senki nem foglalkozott a könyv erotikus részével. Itt azonban, többeket kifejezetten zavarta. Mindenki gondoljon, amit akar.

(2. oldal)

vissza